2011. augusztus 23., kedd

A boldogságról


Petrarca:
A boldogságról

Öröm: Boldog vagyok.
Ész: Ezt mondta magáról a nagy
Pompeius is, mikor orgyilkosai karddal
támadtak rá. Pedig valljuk meg, soha
nem volt boldog, még akkor sem,
amikor a legboldogabbnak tünt, amikor
élete ragyogó fényben pompázott.
Öröm: Boldog vagyok.
Ész: Boldog vagy, miközben úgy
élsz, mint az otthontalan vándor, a kü-
lönös távfutó. A rögös utat végigjárva
valóban az lehetnél, ha közben ezer
veszély nem térítene el utadról...
Öröm: Lelkem azt súgja: én mégis
boldog vagyok.
Ész: Jól tudom, miféle boldogságról
beszélsz, de csak ámítod magad. Miként
a költő írja: a boldogság — nyomorúság.
Azt mondod, lelkedben érzed a káp-
rázatot, de ez meg nem igazi boldogság,
a neve is mutatja: képzelet, fantázia, de
út lehet az igazi boldogság felé. Nem
titkolom csodálkozásomat, amikor a
boldogság igézetében ringatod magad.
Az emberek sok dologban bölcsen lát-
nak, de ha boldogságról esik szó, sze-
müket fátyol fedi. Vélt boldogság az
övéké, mert azt hiszik, hogy dolgok em-
bert boldoggá tehetnek. Nem akarnak
tudni róla, hogy amijük van, az ingatag
és múlékony. De vannak mások, akiknek
az erény jelenti a boldogságot. Magam
sem tagadom, hogy ők közelebb állnak
hozzá, de életük örökös harc: az erény és
a kisértések harca. Sajnálom öket, mert
tévelyegnek, hisz biztonság nélkül nincs
boldogság.
Öröm: Én mégis úgy látom, hogy
boldog vagyok.
Ész: Már válaszoltál is magadnak.
Ha a tévedés boldoggá tenne, kevés
ember volna boldogtalan. A tévedés szül-
te öröm hamis és kurta. Csak az igazság
szilárd. A tévedés: füst es árnyék, mely
kezedből elillan. De eljön majd a kor,
mely az árnyakat elhajtja, s a leplet
lerántja a hamis örömökről, véget vet az
ábrándoknak, es megmutatja a boldog-
ság valódi értékét...


Buddha
Tanitása a boldogságról

— Így érvel az ostoba: ez a föld az
enyém, ezek itt az én gyermekeim. Ime
minden együtt van, hogy teljes legyen a
boldogságom — mondta Buddha a tanít-
ványainak.
Hallgatói megkerdezték:
— Miért ostoba az efféle gondolko
dás?
— Mert aki ezt mondja, az azt sem
érti, hogy még ő maga sem a saját tu-
lajdona. Valójában semmit sem birtok-
lunk, csak őrizzük egy ideig. Aki képtelen
a dolgokat továbbadni, azt a dolgok
birtokolják. Bármi legyen a kincsed, úgy
tartsd a kezedben, mintha vizet mar-
kolnál. Ha a tenyeredbe zárod, össze-
nyomod; ha magadhoz láncolod, a lé-
nyegétől fosztod meg. Tartsd szabadon,
es örökre a tied marad. Ez az igazi bol-
dogság!


Hamvas Béla
Ünnep és közösség

Mintegy száz evvel ezelőtt néhány költő
és gondolkodó elkezdte hirdetni, bogy a
lét szenvedés. A tanítás régi volt és meg-
lepő. Az elsők, akik erről beszéltek:
Byron, Leconte de Lisle, Schopenhauer,
Poe, Kierkegaard, Baudelaire azt mond-
ták, amit az őskínaiak, a hinduk, egyip-
tomiak, görögök, őskeresztények. A
tanítás hamar terjedt, és az életöröm-
felfogást rongyokra tépte. Ma már na-
gyobbára mindenki tudja, hogy semmi
okunk sincs az élet szép, igaz, jó, nemes
és vidám voltában hinni.
A dolog nem azon múlik, hogy ar-
cunk megráncosodik, mint ötezer éve
a kínaiaké; nem attól, hogy a boldogság
használt el bennünket; szemünk megtö-
rik, agyunk elfárad, gerincünk meghajlik,
elkezdünk unatkozni, magunkra mara-
dunk és meghalunk, mint a görögok, hin-
duk, régi keresztények.
Az öregasszony csontos, bütykos,
aszott, száraz, remegő keze nem azért
ilyen, mert sokat dolgozott. A kéz az öröm
után nyült. Arc sosem tud ilyen megren-
ditóen és megsemmisítően őszinte lenni.
A kéz l áttán a világ legoptimistább l énye
is megszeppen. Végül mindnyájunk keze
ilyen lesz, ilyen szomorú, fáradt, tanács-
talan, elhagyatott, szegény, öreg kéz. Az
egyetlen, amit az ember tehet, mint Dosz-
tojevszkij, leborul előtte es nyög: nem
előtte, hanem az egész emberiség szen-
vedése előtt!
Amikor mintegy száz évvel ezelőtt
újra észrevették, bogy az élet szenvedés,
semmi egyebet nem vettek észre, mint az
öregasszony kezét. S a helyzet azóta csak
annyiban változott, bogy az emberiség
egy része kitart az optimizmus mellett.
Mindenekfölött ragaszkodik annak l át-
szatához, hogy az élet öröm...

A legenda beszéli, hogy nagy bölcs
addig imádkozott, amíg elérte, amit
kívánt: a mennyországba léphetett az
üdvözültek közé. Teijes napot tölthettek
itt a boldogok között, napkeltétől nap-
nyugtáig élhettek ellziumi életet. Az első
bölcs az élményt nem bírta el, és be-
lehalt; a második elméjében megza-
varodott; a harmadik az élményt magába
zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett
boldogságot magának tartotta meg. Csak
a negyedik bölcs távozott egészségesen
és épen, mert a látottakat arra használta
fel, hogy azon, aki hozzáfordult, segítsen.
A szenvedés köréből mindenki sza-
badon kiléphet, ahogy tud, és a boldog-
ságot elérheti. De azoknak, akik az
üdvözültek világát megismerik, negyed-
része a nagy élményt nem tudja elviselni,
és belepusztul. Mindennap látni olyan
embert, aki a mennyország kapujában
összeesett és meghalt. A másik negyed-
rész megkótyagosodik. Ilyen fanatikus
bolondot is látni eleget. A harmadik ne-
gyedrész a boldogságot magába zárja és
önmagának tartja meg, és nem ad belőle
másnak...
A boldogságot csak a negyedik bölcs
bjrta el. Mert a gazdagságot, örömet,
tehetseget meg szabad szerezni, de jaj
annak, aki hozzá nem elég erős. Egy-
része belehal, egyrésze eszét veszti,
egyrésze a kincset magába ássa, és sen-
kinek sem ad belőle. Az ellziumi kertek
fénye benne sötétséggé változik. A
boldogságot csak az birja el, aki elosztja.
A fény csak abban válik áldássá, aki
másnak is ad belőle...
Amit szerzel, amit elérsz, amit tudsz,
amit átélsz, osszad meg. Az egész világ a
tied. Szabad vagy a kövektől az éterig.
Ismerd meg, hódítsd meg, senki se tiltja,
de jaj neked, ha magadnak tartod. Ami-
ből másnak nem adsz, legyen az arany,
iszappá válik; legyen szent fény, átokká
válik; legyen gyönyör, halállá válik...

Nincsenek megjegyzések:

My Banners

Topplista

blog Katt a képre ha tetszett és kérlek szavazz a blogra . Köszönöm!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...