2011. augusztus 23., kedd

Az elérhető boldogságról


Stendhal:
Az elérhető boldogságról

A boldogság, amire vagyunk: különféle
ellentétes adottságok egysége. Az egyén
számára: reménykedés félelem nélkül,
cse!ekvés nyugtalanság nélkül, dicsőség
rágalom nélkül, szerelem álhatatlanság
nélkül. A képzelet megszépíti azt, amit
birtoklunk, és eléri, bogy ne sajnáljuk azt,
amit elveszítettünk. Ime: a lehetetlen bol-
dogság. S mi éppen bogy erre vagyunk.
Az elérhetö boldogság az az állapot,
amelyben védve volnánk a nagy szenve-
désektől.



III. Frigyes:
Intelem

Tanulj meg panasz nélkül szenvedni: ez
az egyetlen, amire taníthatlak.



Anatole France:
A legnagyobb jótevönk

A boldog emberek nem sokat tudnak az
életről. A fájdalom az emberek nagy
nevelője. Ő az, aki a művészetekre, a
költészetre, az erkölcsre tanitotta őket; ő
az, aki a hősiességet és könyörületes-
séget sugallta nekik; ő az, aki értéket
adott az életnek, amikor megengedte,
hogy áldozatul ajánljuk fel; ő az a
magasztos es jóságos fájdalorn, aki a
szerelembe beleoltotta a végtelenséget...
Nincs nagyobb a világon a fájda-
lomnál. De ha csakis a fájdalom létezne a
földön, nem tudnád megkülönböztetni
a boldogságtól, mint ahogy az éjszaká-
nak sem volna neve, ha sohasem kelne
fel a nap .

Seneca:
Labirintus

Miben tévednek hát az emberek, noha
mindannyian a boldog életre vágynak?
Abban, hogy a rávezető eszközöket
fogadják el helyette, s mialatt keresik,
menekülnek előle. Bár a boldog élet
lényege a szilárd biztonság és a bol-
dogságba vetett rendületlen bizalom,
mégis összegyüjtik az okot a nyugtalan-
kodásra. Az élet csapdákkal teli útján
nemcsak viszik ezt a poggyászt, hanem
magukkal vonszolják mindenüvé. Igy a
keresett céltól egyre csak távolodnak, s
minél több fáradságot fordítanak arra,
hogy elérjék, annál inkább hátrább
sodródnak tőle. Miként a labirintusban
rohanókkal történni szokott: éppen a
gyorsaság bonyolítja bele őket...


Tatiosz:
Tartalékok

Mindenböl kettőt tartsunk kéznél, ami az
élethez kell. Ekkor az életünk is kétszer
annyit ér. Két mosolyunk, két kedves
szavunk legyen egy helyett; megkettőzött
szeretet, türelem, jóindulat az élet min-
dennapos kellékei. A jóból, a kellemesből
tartalékunk legyen, hisz kétszeresen kell
azt osztogatnunk. A természet bölcsen
gondolkodott az egyröl: meg egyet ren-
delt melléje, hogy törékenységétől meg-
óvja. A férfihez nőt, a nőhöz férfit. Az
emberhez embert. A szeretethez szere-
tetet.
Mindenből kettőnk legyen. Így ha
apadna a szeretet, fogyna a türelem,
csappanna a jóindulat, ott a tartalék a
kezünk ügyében. Tudjuk, bogy hol keres-
sük őket, és boldogságunk is megdup-
lázódik.

Nincsenek megjegyzések:

My Banners

Topplista

blog Katt a képre ha tetszett és kérlek szavazz a blogra . Köszönöm!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...