Test, lélek, értelem

Marcus Aurelius:

Test, lélek, értelem

Az emberek alig tudják, mit jelentenek

ezek a szavak: test, lélek, értelem. A test

érez, a lélek lát, az értelem gondolkodik.

De a jó embernek van meg néhány

roppant tulajdona: a szelíd nyugalom, az

illendő alázat, a derű és az igazságos

cselekedet.

Érez, ha érezni, és lát, ha látni kell,

gondolkodik, ha értelmét teszi próbára

az élet, de bölcs megnyugvással fogadja,

ami a sors rendeléséből neki jutott.

Semmi nem nyugtalanítja, beszédében

igazmondó, cselekedeteiben igazságos.

Mikor a világ félreérti, ő akkor is derűsen

él, nem neheztel senkire, és nem tér le

arról az ösvényről, amely az élet céljához,

az igazi boldogsághoz vezet...

Mint ahogy az orvosok kéznél tartják

a műtéthez szükséges eszközeiket, úgy te

is mindig tartsd kezed ügyében isteni és

emberi tulajdonsagaidat. Mindenben —

még a legcsekélyebb dologban is — úgy

járj el, hogy ne feledd: a kettő kapcso-

latban áll egyrnással. Mert semmi emberi

dolgot nem intézhetsz el jól, hogy ne hi-

vatkoznál az istenire. Ugyanez áll meg-

fordítva is...

Szeretnéd megtalálni a boldogságot?

Ha követed a józan ész szabályait, ha

buzgón, határozottan, békés lélekkel azt

teszed, amit a pillanat kíván, ha sem

jobbra, sem balra nem téved el tekin-

teted, ha nem nézel maszkok után, és

cselekedeteid összhangban állnak a ter-

mészettel, ha minden szavad a hősi idő-

ket felidézö igazság jegyében születik, ha

semmit sem vársz, és semmitől nem re-

megsz, ha megörzöd lelked és szellemed

tisztaságát— akkor biztos lehetsz benne,

megtalálod, amire annyira áhítottál: a

boldogságot. Ebben senki meg nem aka-

dályozhat.

Gracián:

Arról, aki nem remél és

nem vágyakozik...

Legyen kivánnivalód. Enélkül boldog-

ságodban is szerencsétlen leszel. A test

lélegzik, a lélek vágyakozik. Ha mindent

megkapnál, kiábrándulnál a már meg-

szerzettböl, és még többre áhítanál. Mert

kell a léleknek, akár az értelemnek, egy

kis megszereznivaló, ami élteti a vágyat

és a reményt. A boldogság csömöre ha-

lálos.

Az igazi boldogság éltet és reméltet.

Amikor kiégnek a vágyak, velük pusztul a

boldogság ígérete is. Aki már nem remél,

aki már nem kíván, annak félnivalója is

akad. Boldogtalan boldogság az övé.

Ahol a vágy végződik, ott kezdődik a

félelem.

Tatiosz:

Szókratész boldogsága

Szókratész, a görög bölcs magas erkölcsi

elveket hirdetett, és azok szerint élt

mindhalálig, szerényen és igénytelenül.

Még cipőt sem hordott, mezítlen lábak-

kal rótta Athén utcáit. Naponta betért a

Plákára, hogy gyönyörködjék a sok szí-

nes áruban.

Alkibiádész megkérdezte egyszer,

bogy minek teszi ezt. Szókratész Igy vá

laszolt:

— Azért járok a Plákára, hogy meg-

nézzem mindazt, ami nélkül tökéletesen

boldog vagyok. Birtoklás, szerzés, hírnév

és dicsőség, amire vágytok — ezért nem

találjátok meg a boldogságot. A boldog-

ság nem azt jelenti, bogy valamit meg-

szerezzünk hanem azt, bogy tudjuk,

mire nincs szükségünk.

Seneca:

Az erény boldogsága

Epikurosz azt tanítja: az erényes ember

boldog, mert a boldogságát az erényből

fakadó gyönyörteljes érzés teremti. Meg

azt is állítja: nincs boldogság gyönyör

nélkül. Utána pedig: az erény boldogít,

de nem tesz teljesen boldoggá.

Hogyan lehetséges ez? Én még nem

jöttem rá. Hisz a boldog életnek min-

dene megvan, ami a boldogsághoz kell;

vagyis a boldog élet egyszerre boldog és

a legboldogabb....

Ha megnevezel valakit, aki másoknál

boldogabb, akkor meg tudsz nevezni a

boldogabbnál még boldogabbat. De a

legfőbb jónál jobbat nem ismerek, fölötte

nincs már több l épcsőfok.

A boldog ember — az erény embere,

és higgy Epikurosznak: aki erényes, az

valóban boldog. Az erény nem fokozható,

nincs jó erény és jobb erény. Egyetlen

erény van: az erény. Erényed feljogosít:

élj boldogul!...