Babits Mihály idézetek

Babits Mihály

magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító

1883. november 26. — 1941. augusztus 4.

Nemzetiség -  Magyar
Szülei - Kelemen Auróra
Babits Mihály

Felesége - Tanner Ilona
(írói álneve: Török Sophie)

Cukrot, virágot, gyöngyöt szerettem volna hozni néked:

nincs gyöngyöm, cukrom, virágom.

Görnyedve hozom ahelyett s teszem kezedbe, nézzed,

keserü életemet, egyetlen terhes gazdagságom.

Az olvasás is gondolkozás, s az írás is beszéd.

Nem hiszek az Elrendelésben,

mert szabad vagyok: oly szabad,

mint a bolond bogáncs a szélben

vagy vad bozót között a vad.

"Vezessen Hozzád a szabadság!"

így kérem olykor aki vár,

mert nem annak kell az imádság,

ki Istent megtalálta már.

Ki nem akar szenvedni, kétszer szenved.

Barátaim elhagytak engem:

egyedül maradtam már.

Lelkemet kiüritettem,

mint aki nagyobb vendéget vár.

Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,

csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,

csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:

az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!

Barátaim egyenkint elhagytak,

akikkel jót tettem, megtagadtak;

akiket szerettem, nem szeretnek,

akikért ragyogtam, eltemetnek.

Türelmetlen ver a szivünk strázsát,

mint az őr ha tudja már váltását.

Idegesen nyitunk száz fiókot.

Bucsuizzel izgatnak a csókok.

Öreg öröm, nem tud vigasztalni:

óh jaj, meg kell halni, meg kell halni!

Síkos a gyöngy, sebes a bánat,

mielőtt elvesztettelek

ó, édesem, sírok utánad.

Este van már, sietnek az esték

álnokul, mint a tolvaj öregség

mely lábhegyen közeledik, halkan,

míg egyszer csak ugrik egyet, s itt van!

Valahogy csak lesz, mert úgy még sohasem volt, hogy sehogy sem lett volna.