Louis Mercier: Szeptemberi csend
Szeptember. A nap fényes, tiszta halvány.
Az ősz csak nyári bús emlékezet.
A holt levél békésen csüng a gallyán.
Az ég mint nagy kristálypohár rezeg.
A földnek áldott arca dús erőbe
leheli a teljes, mély életet.
Lenn a folyón látszik az őszi tőke.
Kacéran nézdeli magát a domb,
gazdag szőlőlevéllel telenőve.
Egy kisváros tarkítja a vadont:
vakítva ég az izzó kőtetőzet,
álmos baromfiak bús zaja dong.
Lélek se jár. Ez ideje az ősznek,
künn a mezőn a titkos munka forr,
a szorgalmas sugarak kergetőznek,
s nyomukba édesen csorog a bor.
/Ford.: Kosztolányi Dezső/
2 megjegyzés:
Nagyon szép őszi vers! Kellemes, szép hétvégét kívánok szeretettel! Puszi.
Nekem is tetszik !:) Köszönöm , hogy itt jártál !
Megjegyzés küldése