2012. március 6., kedd

Juliusz Slowacki: Anyámhoz





Juliusz Slowacki: Anyámhoz

Megremeg néha szíved, én édes jó anyám,
Látván, hogy nyer kegyelmet sok más és visszatér,
S hogy én tovább kitartok, megátkozol talán,
Mint vaspáncél borul rám az őrült szenvedély.

Tudom, ha visszatérnék, te nyernél éveket:
Mondd azt, ha bárki kérdi, mikor jön meg fiad,
Fiad a zászlót őrzi, rajt fekszik, mint az eb,
Nem jön, hiába hívod - szemét fordítja csak.

Szemét feléd fordítja...de többet nem tehet,
Szemének pillantása jelenti bánatát:
Gyalázatot nem, inkább gyásszal telt serleget,
A láncnál százszor inkább vállalja a halált.

Bocsáss, bocsáss nekem meg, dajkám és ápolóm,
Hogy így a mélybe hulltam, s örvény ragad tova,
Ha nekem kellene Istent elhagynom árulón,
Nem hagynálak magadra, anyám, téged soha.

/Ford.: Trencsényi-Waldapfel Imre/

Nincsenek megjegyzések:

My Banners

Topplista

blog Katt a képre ha tetszett és kérlek szavazz a blogra . Köszönöm!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...