Ujfalvy Krisztina: A barát

Törley Gábor : Legyél a Barátom!

Mi a Barátság? Vajon mi az?

Egy kötelék, mely összetart ,

Egy erős híd, amely két ember

szövetségét köti össze.

Kössünk mi is szövetséget ,

Erős hidat építsünk fel

Legyünk mi is jó Barátok,

De akkor,ha Te is akarod.

Szeretnélek megismerni ,

Rólad minél többet tudni

Segíts ebbe Te is nekem

A szövetséghez két ember kell!

Nem vagyok se erős, se szép,

De a lelkem tesz erőssé

Fogadj el úgy, ahogy vagyok

Külsőleg csak ennyit tudok.

Beszédhibákkal küszködöm,

Énnekem ez nem nagy öröm

Sok hibával beszélek én

Pedig sok jó dolgot mondanék.

Ha tőlem kérsz segítséget

Tudásom szerint segítek

Legyen az bármilyen dolog

Előtted mindig nyitva állok.

Ha gondok gyötörnek Téged

Áruld el, velem beszélhetsz,

Nagy titkaidat megtartom ,

Senkinek el nem árulom.

Kérlek,mondd el majd egyszer,

hogy rólam mi a véleményed.

Bármit mondasz, elfogadom ,

Hibáimat kijavítom.

Mi a Barátság? Mostmár tudod,

Menjünk Mi is ezen az úton .

Segítsünk egymásnak mindenkor,

Jóban,rosszban,akármikor

Csabai Lajos : Barátod az...

Mondják egyesek: barátod az,

Ki melletted őrültségeidben is kitart

Ha mással vitába kerülsz,

Igazat mindig néked ad.

Mondják, barátod az,

Ki bajban együtt sír veled

Bármi dologba fognál is,

Mindenben segít neked.

Én azt mondom: barátod az,

Ki odaadja az utolsót is neked

Étkét megosztja, ha éhezel,

S érted vitázik, nem ellened.

Ki ha szakadék felé mégy

Nem veled tart, de elédbe áll!

Ha téveszme gyötri lelkedet,

Tükröt tart, segít, míg szíved

A jó útra ismét rátalál.

Ő kölcsön adja két szemét neked,

Ha nem engednek látni könnyeid,

S ha néha nem ért egyet veled,

Nem ellenséged ő! Ne hidd!

Mert abszolút igazság nincsen,

De van ki messziről jön, többet lát

S ha vehemens is, még nem kötekedő

Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.

És ha mennie kell,

Mert vére, sorsa hajtja őt,

Nem úgy dob el Téged, mint

Kiszolgált, megunt keszkenőt.

Ujfalvy Krisztina: A barát

Szenvedhetetlen maradna

A fatumnak durvasága;

Ha minden rosznak nem volna

Valami kis orvossága.

Már ha lelked sohajtásit

Jó barátod hallgathatja:

Kínos terhed fájdalmait

részvétellel gyógyíthatja.

Kevés még az eléghez, de

Oh mégis be sokat teszen,

ha egy igaz barát szíve

Könnyid spongyiája leszen.

Egy téged sajnáló lélek,

Sebed gyógyító flastroma:

Midőn sorsod inségének

földre nyom véres ostroma.

Jaj! de beh sok álnok szívnek

Keserged csalfa játékát,

Amíg egy igaznak s hívnek

Kapod édes ajándékát.

S ritkaság, ha állandó lesz,

Mert vagy halál vagy más eset

Birtokodba hamar kárt tesz,

S nyereséged porba esett.

Találni baj, veszteni jaj!

Mind a kettő veszedelem;

De kivált az utolsó zaj

Egész a végig gyötrelem.

Szegény élet! beh sok színű

szenvedés kisér a sírba,

Ahol egy nem ismert ízű

Nyugalom takar a porba.

A pora, hol egy kis földbolt

Oszt széllyel azon részekre,

Melyek egyesültenek volt

Hajdan csak szenvedésekre.

S melyekkel földi játékod

Sírva nevetve, ha végzed,

Itt leled bérajándékod:

azt, hogy szíved már nem érzed.

Itt kapod fel, csak azt amit

Élet s világ, bár fogadtak,

De nem nyertél tőlük semmit,

Mert nyugodalmat nem adtak.

Barátságok részrehajló

Volt, s kedvezések kétszínség,

Csak csendességid tolvajló

S fájdalmig munkáló inség.

De hát nyugtod sírhalmának

Hantjai mint kedvesülnek,

Ha barátod fájdalmának

Bús forrási nedvesűlnek;

S reszketve addig érkezvén

Szorult mejjel dől sírodra,

Reád visszaemlékezvén

vérkönyűket sír porodra.

(Forrás:

Ujfalvy Krisztina és kiadatlan versei 1882.)