2011. november 2., szerda

Ujfalvy Krisztina: A barát



Törley Gábor : Legyél a Barátom!

Mi a Barátság? Vajon mi az?
Egy kötelék, mely összetart ,
Egy erős híd, amely két ember
szövetségét köti össze.

Kössünk mi is szövetséget ,
Erős hidat építsünk fel
Legyünk mi is jó Barátok,
De akkor,ha Te is akarod.

Szeretnélek megismerni ,
Rólad minél többet tudni
Segíts ebbe Te is nekem
A szövetséghez két ember kell!

Nem vagyok se erős, se szép,
De a lelkem tesz erőssé
Fogadj el úgy, ahogy vagyok
Külsőleg csak ennyit tudok.

Beszédhibákkal küszködöm,
Énnekem ez nem nagy öröm
Sok hibával beszélek én
Pedig sok jó dolgot mondanék.

Ha tőlem kérsz segítséget
Tudásom szerint segítek
Legyen az bármilyen dolog
Előtted mindig nyitva állok.

Ha gondok gyötörnek Téged
Áruld el, velem beszélhetsz,
Nagy titkaidat megtartom ,
Senkinek el nem árulom.

Kérlek,mondd el majd egyszer,
hogy rólam mi a véleményed.
Bármit mondasz, elfogadom ,
Hibáimat kijavítom.

Mi a Barátság? Mostmár tudod,
Menjünk Mi is ezen az úton .
Segítsünk egymásnak mindenkor,
Jóban,rosszban,akármikor


Csabai Lajos : Barátod az...

Mondják egyesek: barátod az,
Ki melletted őrültségeidben is kitart
Ha mással vitába kerülsz,
Igazat mindig néked ad.
Mondják, barátod az,
Ki bajban együtt sír veled
Bármi dologba fognál is,
Mindenben segít neked.

Én azt mondom: barátod az,
Ki odaadja az utolsót is neked
Étkét megosztja, ha éhezel,
S érted vitázik, nem ellened.
Ki ha szakadék felé mégy
Nem veled tart, de elédbe áll!
Ha téveszme gyötri lelkedet,
Tükröt tart, segít, míg szíved
A jó útra ismét rátalál.
Ő kölcsön adja két szemét neked,
Ha nem engednek látni könnyeid,
S ha néha nem ért egyet veled,
Nem ellenséged ő! Ne hidd!
Mert abszolút igazság nincsen,
De van ki messziről jön, többet lát
S ha vehemens is, még nem kötekedő
Csak óvna, hogy ne kövess el hibát.
És ha mennie kell,
Mert vére, sorsa hajtja őt,
Nem úgy dob el Téged, mint
Kiszolgált, megunt keszkenőt.

Ujfalvy Krisztina: A barát

Szenvedhetetlen maradna
A fatumnak durvasága;
Ha minden rosznak nem volna
Valami kis orvossága.
Már ha lelked sohajtásit
Jó barátod hallgathatja:

Kínos terhed fájdalmait
részvétellel gyógyíthatja.
Kevés még az eléghez, de
Oh mégis be sokat teszen,
ha egy igaz barát szíve
Könnyid spongyiája leszen.

Egy téged sajnáló lélek,
Sebed gyógyító flastroma:
Midőn sorsod inségének
földre nyom véres ostroma.
Jaj! de beh sok álnok szívnek
Keserged csalfa játékát,

Amíg egy igaznak s hívnek
Kapod édes ajándékát.
S ritkaság, ha állandó lesz,
Mert vagy halál vagy más eset
Birtokodba hamar kárt tesz,
S nyereséged porba esett.

Találni baj, veszteni jaj!
Mind a kettő veszedelem;
De kivált az utolsó zaj
Egész a végig gyötrelem.
Szegény élet! beh sok színű
szenvedés kisér a sírba,

Ahol egy nem ismert ízű
Nyugalom takar a porba.
A pora, hol egy kis földbolt
Oszt széllyel azon részekre,
Melyek egyesültenek volt
Hajdan csak szenvedésekre.

S melyekkel földi játékod
Sírva nevetve, ha végzed,
Itt leled bérajándékod:
azt, hogy szíved már nem érzed.
Itt kapod fel, csak azt amit
Élet s világ, bár fogadtak,

De nem nyertél tőlük semmit,
Mert nyugodalmat nem adtak.
Barátságok részrehajló
Volt, s kedvezések kétszínség,
Csak csendességid tolvajló
S fájdalmig munkáló inség.

De hát nyugtod sírhalmának
Hantjai mint kedvesülnek,
Ha barátod fájdalmának
Bús forrási nedvesűlnek;
S reszketve addig érkezvén
Szorult mejjel dől sírodra,

Reád visszaemlékezvén
vérkönyűket sír porodra.

(Forrás:
Ujfalvy Krisztina és kiadatlan versei 1882.)



Nincsenek megjegyzések:

My Banners

Topplista

blog Katt a képre ha tetszett és kérlek szavazz a blogra . Köszönöm!
lap tetejére
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...