2011. november 8., kedd

Tatiosz bölcsességek



Kérdések

Ha tudsz egy szóval úgy fordítani a dolgon, hogy megvilágosodjék a kérdés, akkor mért ködösítessz? Ha tudsz egy mosollyal más arcára mosolyt csalni, akkor mért pártolod a mogorvaságot? Ha tudsz egy kézmozdulattal másokon segíteni, mért tartod karjaidat béna lustaságban? Ha tudsz szeretni, mért várod el, hogy előbb mások szeressenek?


Szerényen tündökölni

Senki sem születik készen: légy azzá, amivé legjobb hajlamaid szerint válhatsz. Ki elindult, s még nem érkezett meg, bíztatóbb a helyzete a soha el nem indulónál.
Soha nem késő elindulni, soha nem késő szeretni.
Mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudd, hogy a többiek is erre vágynak.
Miért szeretnek minket a többiek? Amiért egyáltalán szeretni érdemes: magáért szeretetért.
Tanúlj meg szerényen tündökölni, mert ez az emberi.


A lehetetlen méltatlan az emberhez

Külön világ minden ember. Ami összeköt bennünket - az az emberség.
Aki képes bölcsen dönteni, mindent egynek lát: a szeretet igazsága magába olvasztja a türelem, a figyelem, az odaadás az együttérzés, a magasba vágyódás, a felemelkedés képességét és a felemelés erényét.
A lehetetlen - méltatlan az emberhez.
Ne vágyakozzunk nagy örömökre, mert észrevétlen elmegyünk az élet igazi örömei mellett.
Ne vágyakozzunk nagy dolgok után, érjük be apróságokkal, de azt szeretettel tegyük.
Aki örömet tud szerezni másnak, magának szerezte a legnagyobb örömet.


Az egyetlen érzékelhető pillanat amikor szeretünk

Az élet és a szeretet csupán egyetlen időt ismer: a jelent.
Az egyetlen érzékelhető idő a pillanat, amelyben élünk, amikor szeretünk.
Amikor együtt tudunk élni jó és rossz tulajdonságainkkal, akkor élünk együtt saját énünkkel.
Mindenkinek van egy árnyékénje. Hatalmadban áll a választás fény és árnyék között. Az árnyék nem azért lakozik benned, hogy elsötétítse a fényességet, hanem, hogy felhívja figyelmedet tökéletlenségeidre. Az erénynek csak egy fajtája van - az erény; a gonoszságnak ellenben számtalan.
Szeretnünk kell mások tévedéseit, hiszen a saját tévedéseinkbe egyenesen szerelmesek vagyunk.
Senki sem tökéletes, tudd ezt magadról is. Ha saját vétkeidet csupán apró botlásnak tartod, fogadd megértéssel mások hibáit.


A szeretet emeli trónjára az embert!
Az igaz megértés, nem a világ jelenségeinek megértése, hanem az embernek, s rajta keresztül minden emberinek.
Önmagunk megértése, megvilágosodás. A többiek megértése bearanyozza megvilágosodott napjainkat.
A megértés feltétele: a szeretet, amellyel másokat a szívünkbe befogadunk. Amikor a megértést elneveztük szeretetnek, trónjára emeltük az embert. Senkivel sem történhet meg olyan dolog, ami nem emberi. Az emberbe sok minden belefér: a nagyság éppúgy, mint a törpeség.
Nem csak nagy dolgokra születtünk, hanem kis dolgokra is. Az élet mindennapokból áll, a nagy dolgok semmiségekből tevődnek össze.
Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.


Egymás kedvéért jöttünk a világra

Teremtő gondolatokkal, érző szívvel, igazságszeretettel és emberszeretettel születtünk.
Mégis, mikor utadat járod, találkozhatsz mindezek ellenkezőjével: törpe lélekkel és rideg szívvel is. Tudd, hogy ők is Isten teremtményei, és mivel egymás kedvéért jöttünk a világra, szeresd és tanítsd őket.


Hogy méltó légy e név viselésére: Ember!
A találkozások: keresztutak - az élet tűzkeresztsége.
Választanunk kell a másik és a magunk szeretete között. Ebben áll a nagyság próbája, mely megkülönböztet a többiektől és eggyé olvaszt velük. Hogy méltók lehessünk a név viselésére: Ember!
Minden fölösleges szóval el kell számolnunk egyszer.
A kimondottakkal mások előtt, az elhallgatott szavakkal önmagunk előtt.
Akinek van gondolata, szava is van hozzá. Akinek nincs gondolata - sajnos - annak is van szava hozzá.
Kimondani ráérünk, hallgatni soha.


A jó ember ritkán téved

A józan észt kivételes tehetségként kell fogadnunk. Az érző szívet kiváló tulajdonságként kell ünnepelnünk. Az elme még nem gondolat, ahogy a bölcsesség még nem út. A szív, még nem szeretet, ahogy az érzelem, még nem igazi jóság.
Ha azt kívánod, hogy megbecsüljenek, tudj megbecsülni másokat.
Nincs oly kiválóság, melynél nagyobb ne volna.
Tudd értékelni a jót, és magad se akarj jobb lenni a jónál. A túlzásba vitt jóság bántó és sértő lehet. Ha a jóságot választottad, maradj hű e választásodhoz.
Ha a szívedre hallgatsz, megbízhatsz ítéleteidben is - a jó ember ritkán téved.


Maradj Ember!

Gyógyító erő a szeretet. Ki teste, ki lelke egészségét köszönheti e csodának, ki teljes emberségét.
Orvosság a szeretet minden gondolat ellen, amely lelkedet megzavarja. Változtasd örömmé mások bánatát, s hitté a reményvesztettséget.
A csend nem csupán a természet hangja, hanem az ember legbelső szükséglete.
A világ körüli utazás is egyetlen lépéssel kezdődik. A tudásnak nem tudás a kezdete. A szeretetnek nincs kezdete, így vége sem lehet. A szeretet örök.
Légy, amivé legszebb hajlamaid által válhatsz - de elsősorban maradj ember.


A másik ember megértése

Nem érthetjük meg a másik ember problémáját, ha nincs bennünk szeretet.
Együttérzés nem létezik szeretet nélkül. Aki elfelejtkezik mások szívéről, a saját szívét veszíti el.
Senkinek sincs joga belenyugodni egy másik ember szenvedésébe. Ez olyan, mintha ő okozná a szenvedést.
Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól, csupán önmagát szereti.
Önmagunk elvesztésének legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása: önzés - legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.


Az vagy, amit gondolsz
  • Ne gondolj a hanyatlásodra, mert bekövetkezik.
  • Ne gondolj a veszteségre, mert veszteségek érnek.
  • Ne gondolj a szomorúságra, mert lelked sötétségbe borul.
  • Ne gondolj a rosszra, mert a mélységbe taszít.

  • A jó gondolat: magasba vágyódás, szárnyalás, felemelkedés, ajándék.
  • Jó gondolat helyébe jót várj; a rossz gondolatokért ne várj semmit.
  • Az vagy amit egész nap gondolsz.
  • A lélek, akár a világ kapuja, befogad mindent.
  • A lélek, akár a világ kapuja, bezárul bármi előtt.


A bölcsesség maga az út

A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.


Út a bölcsességhez


Szókratész kérdéseket tett fel a Plákán hallgatóihoz: mi a bátorság, mi az igazságosság, mi a derekas helytállás? Az athéni polgárok pedig válaszoltak neki. Theogorász egyetlen kérdésre sem felelt. Mikor az emberek szétszéledtek, Szókratész körül csupán néhány ifjú maradt, köztük volt Theogorász is.
- Mester arra kérlek, taníts meg engem a bölcsességre, szeretném tudni mindazt, amit te tudsz - szólalt meg végül Theogorász.
Mivel oly kitartóan és állhatatosan kérlelte Szókratészt, hogy az a házába vitte az ifjakkal együtt.
Amikor a házhoz értek, Szókratész megkérdezte tőle:
- Mire vágysz a legjobban?
- A bölcsességre - válaszolta Theogorász.
Akkor lépj közelebb, és hajtsd le a fejed - mondta a mester, és az ifjak nagy ámulatára belenyomta Theogorász fejét a kert végében álló dézsába, mely színültig volt esővízzel. Amikor érezte, hogy Theogorász nem kap levegőt, kihúzta a vízből, és megkérdezte tőle:
- Mire vágysz a legjobban?
- A bölcsességre - válaszolta Theogorász.
Ekkor ismét a víz alá nyomta. Mikor az már nehezen lélegzett, kihúzta a vízből, és a korábbi kérdést szegezte neki:
- Mire vágysz a legjobban?
- A bölcsességre - válaszolta Theogorász.
Szókratész kénytelen volt megismételni az előbbieket. Amikor Theogorász már nem bírta tovább a víz alatt, a ruhájánál fogva kiemelte a dézsából, és megkérdezte: - Mire vágysz a legjobban?
- Levegőre - válaszolta a fuldokló Theogorász.
Majd, ha úgy vágysz a bölcsességre, amint most vágytál a levegő után, akkor elnyerheted.


Ágisz boldogsága

Egy napon Ágisz beállított a mesterhez.
- Nagy a családom és túl kicsi az ágyam - mondta zaklatottan.
A mester szótlanul intett, hogy folytassa a történetét.
- Kis házam parányi szobájában hatan alszunk egy ágyban: a feleségem, két fiam, apósom, anyósom meg jómagam - mondta Ágisz szenvedő arccal.
- Mit tehetek érted? - kérdezte a Mester.
- Kérlek, adj nekem tanácsot, kit űzzek el a házamból, hogy nyugalmat és boldogságot nyerjek?
A feleségem a másik felem, a gyermekeim még túl kicsik, apósom, anyósom pedig már öregek.
- Értem - válaszolta a Mester. - Hány állatod van?
- Állatok? - csodálkozott Ágisz, majd ujjain leszámolta mind a nyolcat. - két kutya, egy ló, egy tehén, négy birka.
- Jól van. Akkor fogd meg őket, vidd be a házadba, és lakjanak veled egy szobában. Az ágyadat se tagadd meg tőlük.
Ágisz hazatért és úgy cselekedett, ahogy a Mester tanácsolta.
Néhány nap múlva, lóhalálában felkereste újra a Mestert.
- Végem van! Szenny és bűz, vonyítás, bégetés és nyihogás zavarja nyugalmamat. Megőrülök! Mondd meg, mi tévő legyek?
- Menj haza, és tereld be az állatokat az óljukba. Ágisz ismét úgy tett, miként a Mester tanácsolta, és már másnap visszatért hozzá ragyogó arccal.
- Milyen gyönyörű az élet! - kiáltotta örömében. - Az állatok kint, mi bent. Az életünk: akár a mennyországban. Rend van, és csönd honol kis házam parányi szobájában. Most már tudom, mi a boldogság.

Nincsenek megjegyzések:

My Banners

Topplista

blog Katt a képre ha tetszett és kérlek szavazz a blogra . Köszönöm!
lap tetejére
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...