Kisfaludy Károly: A barátsághoz

Nyitott könyv a lelkem,....

Nyitott könyv a lelkem,olvasd csak bátran,

Engedem,hogy meglásd,mi a titkos vágyam.

A barátság szent dolog,védeni,óvni kell,

Ki mit fektet belé,annyit vihet csak el.

Kell egy hely a szívben,egy csendes szép zene,

Hol,társra lel az érzés,és élhetsz majd vele,

Állunk majd a fényben,vagy boldogan megyünk,

Mert úgy szép az élet,ha mindig szeretünk!!!

Egy barát lehet közel, vagy akár távol,

De a szívedben mindig ott lesz, ne keresd máshol.

Egy barát lehet kedves, őszinte,

Minden problémát megoszthatsz vele.

Mert a baráti szeretet összekötö kapocs

(ismeretlen)

A barátság kertje

A barátságot mondhatjuk egy kertnek,

Melybe sok-sok kis magot elültethetsz.

Kedvesség és nevetés a locsolás,

S a szeretet lesz a kinyíló virág.

Türelem, megértés, gyengéd figyelem

Napsütésnél jobban melegítenek,

Így nem hervad a szeretet virága,

S aki ültette, örökké csodálja.

(ismeretlen)

Kisfaludy Károly: A barátsághoz

Egek legszebb szüleménye,

Csak jobb lelkek érzeménye,

Oh drága hiv barátság!

Nálad nélkül gyászos éltünk,

Soha nem teljes örömünk,

Nem édes a boldogság.

A sziv nehéz gyötrelmének,

Búvának és sérelmének

Föllegét elszéleszted!

És az élet boldogságát,

Már hervadozó virágát

Gyámolitva éleszted.

Minden nemes, magas, jó, szép

Általad csak egészen ép,

Mert az érzést neveled,

És az élet fogházán tul

A sors nehéz vaskarjábul

A lelket fölemeled.

Az ember minden érdemét,

Neked köszöni kellemét,

S mint a hajnal harmatja

A száraz földet viritja,

A lelket is ugy inditja

A barátság malasztja.

Ha ifjuban a szerelem,

Ez ártatlan gerjedelem

Legelőször lángot vet,

Kétszer boldog, midőn látja:

Vele érez hű barátja,

S szerencséjén részt vehet.

Lenyomva a sors kezétől,

Megbántva az emberektől

A jobb ember sanyarog;

Átkozza bus születését,

Kinos számkivettetését,

Léte alatt csikorog.

Könnye kenyerét áztatja,

Villám éjjelét mutatja,

Már-már bedől sirjába:

De rátalál barátjára.

Felejtkezik fájdalmára,

Felvidul hiv karjába`.

Boldog, kiben uralkodik,

Kebelébe bezáródik

E szent s tiszta indulat!

Ballagjon ő a sors jobbján,

Vagy szerencse kinzó balján,

Végre talál nyugalmat.

Az élet nagy örvényében,

Ezerféle veszélyében

A barátság maga áll,

Mint a habzó tengerekben,

Az orditó fergetegben

Egy erős, magas kőszál.

Örömének virágai,

E szent frigynek szép napjai

Soha el nem hervadnak,

Rózsaláncza s kötelei

Két szép szivnek bilincsei

Soha el nem szakadnak.

Sem az idő vasfogával,

Mindent duló hatalmával

Változást benn` nem tehet;

Sem a hideg sir félelme,

Rettenetes ijedelme

Akadálya nem lehet.

Boldog, a kit életében,

E világ nagy tengerében

Az örökös végezet -

Hogy életét szerethesse,

Rendült sorsát kedvelhesse -

Egy rokon szivhez vezet.

Kis János: A barátság

Ti, legszebb órái lefolyt életemnek,

Kik hű barátokat adtatok lelkemnek,

Mikép rajzoljalak tábláján szívemnek?

Titek áldlak, míg foly egy cseppje véremnek!

Tinéktek köszönöm legszebb napjaimat,

Mellyek felderítik setét óráimat.

Ti gyújtjátok bennem szentebb szikráimat,

Mellyek lelkesítik nemesb munkáimat.

Barátság! dicső szó, szent hangzat fülemben!

Te légy géniusom minden lépésemben.

Emelj fel karoddal porba-esésemben,

Ha te viszsz, részem lesz halhatlan érdemben.