A közönséges pipacs, mezei pipacs vagy vetési pipacs (Papaver rhoeas) a kétszikűek (Magnoliopsida) osztályának a boglárkavirágúak (Ranunculales) rendjéhez, ezen belül a mákfélék (Papaveraceae) családjához tartozó faj.
Szántók szélén, tarlókon, parlagokon közönséges gyom. A 20. század közepén még a gabonák egyik alapvető gyomnövénye volt, a vegyszeres gyomirtás kiszorította a vetésből. A búzatáblák szélén a mezei szarkalábbal és a búzavirággal tömegesen terem.
A növény magját, leveleit, kinyílt virágszirmait májustól-augusztusig gyűjtik, ami nagy figyelmet igényel, a szirmokat nem szabad összetörni, mert elvesztik a színüket és fekete foltossá válnak. Vékony rétegben kiterítve, napfénymentes helyen szárítják. A szárítás alatt a szirmok élénkpiros színüket elvesztik és liláspirosakká válnak.
Gyógyhatása
A pipacsvirág: (Papaveris rhoeados flos) Jó köhögéscsillapító és enyhe nyugtató hatású, teáját toroköblítésre használják.
Felhasználják
Magját sütemények és saláták ízesítésére, salátaolaj készítésére használják. Leveleit nyersen, vagy főzve (mint a spenótot), de csak a virágbimbók kifejlődése előtt. Virágszirmai vörös ételfesték készítésére, szirupkészítésre használják. Régen bort is színeztek vele.
Nemesített változatait díszkertekbe ültetik. Gyermekeknél, a friss hajtás mérgezési tüneteket okozhat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése