2011. október 14., péntek

" Emlékük szívünkben örökké él "



Napsugár és csillagok világa
Jó szívének örök álmát őrzik,
Tiszta lelke fönt a magas égben
A síron túl is felettünk őrködik.

Áld meg Istenem a földnek minden porszemét,
mely takarja drága szerettünk sírhelyét!
Kérünk Téged fogadd kegyelmedbe,
S óvjad, féltsed lépteit mindörökre!


Téged látlak a felkelő napban,
A Te hangod hallom egy csöndes madárdalban.
Téged látlak egy távoli hegyben,
Egy fényes napsugárban, egy hűvös esőcseppben.
Te vagy a falevél, mit felkap a szél,
Te vagy a szél, mi arcomhoz ér.
Ott vagy egy dalban, egy névben, egy hangban,
Hallak a csöndben, hallak a zajban.
Téged látlak, mikor felnyílik szemem,
S ha álomba merülök, újra Te vagy velem.
Mindig közel vagy, mégis oly távol,
Én tudom egyedül, hogy mennyire hiányzol!


Kezemben vigasz virág, csokorba hozom neked,
De ha akarod, eléd rakom azt a hegyet,
Ligetet, napot, holdat, csillagot vagy a csendet.
Cseppjéig iszom a folyót, fenyítem a tengert,
Hátamra zsákként veszem bánatod, csak megpihenj.
Holnap már mosolyogj, a Mindent is elviszem,
Az időt visszafordítom, ujjammal csettintek!
Nézd! Fényt varázsolok, lábujjra állva keringek.
Szívem szakad meg érted, gyász, nagyon fáj,
Kezemben csokor virág, neked hozom örökké már!

Csak nézek az égre és Ő jut eszembe,
Ő és minden cselekedete!
Van egy dolog, amit tudok:
Vele lehetek, amikor csak akarok!
Csak annyi kell, hogy becsukom a szemem,
És Ő már fogja is a kezem!
Az álom véget ér, én egyedül vagyok,
De még mindig az Ő hangja az amit hallok!

Újra könnyes szemmel nézek az égre,
HIÁNYZOL!!!- ezt suttogom halkan az égbe.


Ha megállsz – e sírhalom mellett
Gondolj a szép éltemre
El ne felejtsd, hogy ezen hely
Drága hantokat takar el.
Itt a hitves, szép reményét
Szerető jó anya, gyermekét
Két kis árva, édesatyját
Helyettük a sír öleli át.

Az angyalok meseszép lények,
Vigyáznak Rád,figyelik lépted.
Álmodat őrzik hogy senki ne bántson,
Az angyalomat küldöm hozzád,
Hogy terád is vigyázzon!

Angyalként jössz hozzánk.
Éjjel csillagként ragyogsz.
Igaz nem látunk, de tudjuk,
Fentről mindig ránk mosolyogsz!


"Bennünk él egy arc,egy meleg tekintet.
Egy simogató kéz,egy sóhaj egy lehelet.
Bennünk él a múlt, egy végtelen szeretet.
Amit Tőlünk senki, soha el nem vehet.
Egy a reményünk, mely éltet és vezet.
Hogy egyszer majd találkozunk Veled!"

Örök álomra hajtottad fejed,
S én itt maradtam árván...
Hogy megőrizzem emlékedet...

“Az Ő szíve megpihent a miénk vérzik,
a halál fájdalmát csak az élők érzik”

Tudjuk, hogy nem jöhet, mégis egyre várjuk.
Enyhíti hiányát, ha álmainkban látjuk.
Az ész megérti, de a szív soha,
Hogy egyszer majd mi is elmegyünk,ahol Ő van ,oda.
Az élet múlik, de akit szeretünk,
Arra életünk végéig, könnyes szemmel emlékezünk.

(forrás:internet)

Nincsenek megjegyzések:

My Banners

Topplista

blog Katt a képre ha tetszett és kérlek szavazz a blogra . Köszönöm!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...