Anne de Noailles : Hajnali mise Velencében
A velencei nő, ha jön a pirkadat,
a San Marcóba tér, s imába bontja lázát,
setét kendőik ott a bíbor bolt alatt
mákszirmokkal teli, felséges ívü vázák.
- Bizánci Jézus Úr, pompázó Fájdalom,
mily mézre gyűlnek itt e lángoló szegények?
Ott hagyják a fügés kaskát e hajnalon
a sátrakban, s Eléd bús hódolatra térnek.
Ha kényes szívükön a kéjek búja fáj,
ha vágyuk nyugtalan, borús és bűn után fut,
ha ingó lelkükön vad lobbot vet a nyár,
és boldog-buja csók csengő patakja álmuk,
ó, mit felelsz nekik, Uruk és Mesterük?
Lelkük remélve esd, nem hallgat semmi másra,
és úgy érzik, szemed nagy fénye felderül
naiv jajukra, e halk gerle-zokogásra.
Ó, bármi bűn, amit Elébed hordanak,
s bármily vágy pörköli s csigázza is e nőket;
víg varázzsal borítsd térdüket, karjukat,
mert csak a friss Öröm, csak az gyógyítja őket...
(Ford :Kardos László)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése