2011. július 21., csütörtök


VÉGH GYÖRGY

Március, fehér tavasz



Március, rügyet varázsló pille-hercegünk

oly sokáig élt a tél;

még havak ragyogtak első éjszakáidon

sisteregve kékesen -

szőke volt az ég s hideg derűvel tükröző,

mint Yvette spanyol szeme;

s mert omolva lengtem lázak táncos tengerén

ingatag habok között,

nagy tüzekre váró pillám hóviharra gyúlt

zöld virág-zenéd helyett.

**

Szállj közénk, fanyar tüzedre szomjazók közé

Március, fehér tavasz!

Bokraidra serkentő rigókat ültető

szórd reánk smaragd esőd!

Dús lombról mesélj nekünk e hosszú tél után,

hints reményt, hints szerteszét!

Zsarnok tél tiport virágos álmaim között;

nincs hová latin fejem

hajtanom; jaj, nincsenek fehér ruhás szüzek,

köntösük megoldva már.

**

Tél csikorgatott, hozz hát utána szép tavaszt,

fellegek közt bujdosó

Március; varázs-vessződ figyelve fekszem itt,

párnák-lázak tornyain

Debrecen nagy-erdején, Vitéz utódaként

s egy jövőnek őse tán.

Harmatozz reám zöld permetet, sugár-esőt,

hadd felejtsem életem,

csízek édes énekét vígan terelgető

zöld-uszályú Március!

Nincsenek megjegyzések:

My Banners

Topplista

blog Katt a képre ha tetszett és kérlek szavazz a blogra . Köszönöm!
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...