VÉGH GYÖRGY
Március, fehér tavasz
Március, rügyet varázsló pille-hercegünk
oly sokáig élt a tél;
még havak ragyogtak első éjszakáidon
sisteregve kékesen -
szőke volt az ég s hideg derűvel tükröző,
mint Yvette spanyol szeme;
s mert omolva lengtem lázak táncos tengerén
ingatag habok között,
nagy tüzekre váró pillám hóviharra gyúlt
zöld virág-zenéd helyett.
**
Szállj közénk, fanyar tüzedre szomjazók közé
Március, fehér tavasz!
Bokraidra serkentő rigókat ültető
szórd reánk smaragd esőd!
Dús lombról mesélj nekünk e hosszú tél után,
hints reményt, hints szerteszét!
Zsarnok tél tiport virágos álmaim között;
nincs hová latin fejem
hajtanom; jaj, nincsenek fehér ruhás szüzek,
köntösük megoldva már.
**
Tél csikorgatott, hozz hát utána szép tavaszt,
fellegek közt bujdosó
Március; varázs-vessződ figyelve fekszem itt,
párnák-lázak tornyain
Debrecen nagy-erdején, Vitéz utódaként
s egy jövőnek őse tán.
Harmatozz reám zöld permetet, sugár-esőt,
hadd felejtsem életem,
csízek édes énekét vígan terelgető
zöld-uszályú Március!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése