néha megkönnyeztetnek .
Vavyan Fable
eredeti nevén Molnár Éva, magyar regényíró
1956. március 20.
A Világ meséi, s az emberkéz arra való, hogy meg-megtapogassa, érezze az ujjaiból szétáramló gyönyörűséget. Ezt kéz nem festheti át, képzelet nem szebbítheti, legfeljebb eljátszhat a meglévő szépség határtalannak tetsző változataival!
Csupán azt tudhatjuk, ami volt. A holnapba csak belesejthetünk. Álmodhatunk róla, s álmunkból magunkkal hozhatjuk néhány képét.
Ahova érdemes elmenni, oda nem vezet rövid út.
A világvége az emberiség által generált folyamat, nem pedig egy dátum.
A házasságnál bonyolultabb dolgot még a japánok sem találtak ki.
Minden művet verítékes szenvedés vajúdik világra; az összetartozás örömből, kéjből fogan, kínok közt születik.
Figyelmesen körbejárjuk az épületet. Dísztégla-berakásos és lambériás falú szobákban, boltíves átjárókban lépdelünk. A régies ablakok előtt álló, dúsan párnázott padok a múltról mesélnek. Amikor az embereknek még volt idejük élni, ezeken ülve társalogtak, olvastak vagy elmélkedőn néztek kifelé a kertbe, engedvén, hogy átjárja őket a fény, az érzés, a gondolat. A hajdaniak megélték érzelmeiket, mi már csak menekülünk előlük.
Az a jó az öregségben, hogy már nem halhatok meg fiatalon.
- Nagyravágyó vagyok, igen! Mindent el akarok érni, amit csak képességeim révén elérhetek! Úgy vélem, ez nem kevés! Ám terveim közt nem szerepel aljasság, hamisság, árulás.
- Nehéz ám mindent elérni, s közben tisztának maradni.
- Hát akkor majd a mindenből engedek, nem pedig önmagamból!
Szerintem igencsak fontos, hogy életben tartsuk magunkban az egykori gyermeket. Arra gondolok, fontosabb a szív, mint az ész. Ha dönteni kell, ebben a sorrendben latolgatok.
Ha már léteznek olyan halandók, akik kiváltják belőlünk , akkor engedtessék olykor utálatot éreznünk. Azokat viszont sajnálom, akiket a gyűlölet megszáll és ellep. Rothasztó érzés.
Kérdések. Bonyolultaknak látszanak, pedig már esszenciái a megtörténteknek és a megtörténendőknek. Az ember csökönyös törekvése arra, hogy azért is tisztán lásson egy zűrös világban. Fogalmakat szüljön csak azért, hogy skatulyákba helyezhesse a dolgokat. A dolgokat, melyek minden tükörben: minden egyes ember elméjében másként, vagy homlokegyenest ellenkezően tükröződnek. Minél szorosabb egy-egy skatulya, annál dühösebbek egymásra az emberek, hiszen szoronganak.
- Nem érem be ábrándozással!
- Nocsak! És hogyan valósítod meg légváras álmaidat?
- Úgy, hogy hiszek bennük!
A festő nem a te szolgád, tulajdonod. A költő és a dalnok sem. És nem az a dolguk, hogy téged egyenletesen boldoggá tegyenek, mert ez képtelen kívánság! Ők alkotásaik bűverejével hatnak rád. Segítenek abban, hogy tisztábban láss, jobban értsd magad, és megértett bajaidat orvosolhasd. Általuk érzed, hogy élsz! Ugye tudod, mily ritka kincs ezt érezhetni!?
A művészet élőlény. Neked kell követned az útmutatását, s nem fordítva! Ahol a közönség szabja meg, milyen legyen a mű, ott fejre áll a világ.
A művészet tükör ! Kissé persze másít, torzít, szépít, alakoskodik, igazít; felemel, letaszít. Ez azért van, mert nem irántad alázatos, hanem tárgya iránt. Épp ezért nem is téged szolgál.
Ha elhal benned az élet iránti érzéki szenvedély, az majdnem olyan, mintha magad is kimúlnál! Mi értelme annak, hogy kedvetlenül lézengj a világban
Ki nem állhatom mások társaságát. Csak magamat bírom elviselni, s olykor még ebben is szünetet tartok!
Naná, hogy az emberek zabálják a mesét, amely rendelkezik egy plusz dimenzióval: a szabadságéval; ott még van kristálytiszta igazság, mi több, győzhet is.
Nem látványosan temetett; tulajdon testének szövetei között hantolt sírokat szeretőnek, barátnak; élőnek és holtnak.
Nem vettem észre semmit, de semmit. A kezdeti hév olyan finoman, stresszmentesen ment át a későbbi szelíd együttlétbe, hogy fel sem fogtam. Azt hittem, ez a sora a kapcsolatnak. Nem hiányzott a lángolás, az őrület. Így volt jó, és nem csak kényelemből. Neki nem volt jó. Annyira rossz volt neki, hogy visszamenőleg is elrútított mindent. Amit én boldogságnak véltem, amely bár nem látványos, de melengető, azt ő posványnak nevezte.
A szerelmes csók stresszhatást vált ki a szervezetből. Felgyorsul a pulzus, nő a légzésszám, emelkedik a vérnyomás. Egy csók három perccel rövidíti meg az életet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése