Garai Gábor: Június

Garai Gábor: Június

Tudom, meghalnék idegenben:

ott még a fák sem ilyenek:

nem virít bodza a berekben,

akácok könnye sem pereg:

nem részegít a széna-illat,

nem villámfénnyel jön a nyár:

nem így táncol felhőn a csillag,

nem szédül az égtől a táj...

Meghalok itt is:- a gyönyörtől,

hogy a repceföld színarany,

hogy a lomb oly zöld, szinte tombol,

s a kőnek is illata van:

hogy áll a búza nyers kalásza,

mintha virágot nemzene,

s e tájon az lel csak magára,

ki végleg egyesült vele.