Nőnapra versek - idézetek

Nőnapra


Minden évben eljön ez a nap
Melyre a férfiak nagyon várnak
Hogy elmondhassáka nőknek
Mennyire szereti őket!

Garai Gábor : Nők

Szemünkben megnézik maguk,

megnézik futtában a nők;

alkalmi tükreik vagyunk,

fényünkön átrebbennek ők.

És büntelen mennek tovább,

ha elkapták tekintetünk,

s mi - villogok s fakók, simák -

szilánkjainkra széttörünk.

Végül homokká porladunk

bontó sugaraik alatt,

testünkből csak keret: a csont

s a fekete foncsor marad.

S a fekete foncsorban is

gyilkos tekintetük ragyog,

mely földre vont és sírba vitt

és mindhalálig ringatott.

Kosztolányi Dezső : Nők

Nem kamasz-szerelem kis hevületében

beszélek.

Az élet közepén, megkoszorúzva női karoktól

vallok,

nõk, rokonaim.

Most már elmondhatom, hogy oly közel voltatok hozzám,

mint senki más,

s szeretlek is benneteket.

Zavarosak, mint én,

termékenyek, mint én,

zavaros források, melyekbõl aranyat mostam,

igazi aranyat.

Természet tündérei, szeszélyesek és kiszámíthatatlanok,

de igazabbak

a meddõ gondolatnál,

a büszke hazugnál,

a csontos, ijesztõ, gyilkos férfinál.

Hová is futhatnék én,

kócos fejemmel,

költészetemmel,

rettenetesen cikázó tétovaságommal,

ha nem volnátok ti,

megértõk, megbocsátók,

elvtelen szentek,

jámbor pogányok,

bizonytalan jók,

valóság hû sáfárjai.

Ha varrtok, vagy vajat mértek,

kirakatot szemléltek komolykodó szakértelemmel,

s hócipõben topogtok, kecsesen, de balogul is, mint az albatroszok,

fölkacagok az örömtõl, hogy vagytok,

és én is vagyok mellettetek.

Hozzátok kötözött engem a végzet,

örökkévalóan,

köldökzsinórral, azután a vágyak

eleven kötelével,

hogy mélyetekben keressem az utat az élet felé,

s öletekbe ejtsem le terhes koponyámat.

Nem egy, hanem mindegyik.

Mindegyik leányom, mindegyik feleségem,

mindegyik barátnõm, rejtélyes kedvesem.

Mindegyik anyám.

Nőkről szóló idézetek


"Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi nem születne. "

(Pedro Calderón)


"Az élet zenéjét a nők adják, akik őszintén, minden feltétel nélkül fogadják magukba a dolgokat, hogy érzéseiken át szebbé alakítsák át azokat. "

(Richard Wagner)


"A nő az a lény, amely végletes erejében és gyengeségében: képes elájulni, ha egy egeret vagy pókot meglát, és az élet legnagyobb rémületeivel sokszor rettenthetetlenül száll szembe. "

(Denis Diderot)

A nő a férfi számára minden, mert a végességet ajándékozza neki.
(Soren Aabye Kierkegaard)

Vannak nők, akik állandóan szolgálnak: egy férfit, egy családot, egy zárdát, egy gyermeket szolgálnak. Ezek a nők csendesek. Mindazt, ami az életben nélkülözhetetlen, amit "valakinek el kell végezni", ők végzik. Munkájuk zajtalan. Nem alakítanak egyesületeket: pelenkát mosnak, vagy a szárítókamrában, forró levegőben vasalnak, augusztusban, amikor a bőr kipállik, a gyümölcs aszalt lesz a fákon, a kutyák az ágy alá bújnak.
(Márai Sándor)


Csodálatos az, amit egy nő megbír! – Egy nő, aki anya; – egy anya, aki szeret.
(Jókai Mór)

Még nem született dicsérő könyv olyan asszonyról, aki hagyta éhezni férjét és gyermekit, miközben a világ leghasznosabb találmányát felfedezte, könyvet írt, művészi alkotást készített vagy éppen filozófiai téziseket alkotott.

(Anna Garlin Spencer)

A nõ azt akarja, hogy ok nélkül, "miért" nélkül szeressék: nem azért, mert szép vagy jó, vagy kedves, vagy művelt, vagy elmés, hanem azért, mert olyan, amilyen.

(Henri Frédéric Amiel)

“A nő átmeneti lény az ember és az angyal között.”

Mysty Kata
Album/ részlet T

A nő költészet;
a titkok temploma;
rapszódia és szerenád,
a mindenség tárgya,
szavak és a képzők,
jelkép és idill,
igézet és ideál,
mámor és Ámor,
a kiviruló tavasz,
a nap ragyogtató dele,
illatozó rózsabokor,
s a bimbót bontó rózsa.
Isten földi angyala!