Lányi Viktor : Litánia
Ó éjszakáim hajnala!
Ó álmaim őrangyala!
Te könnyes szemmel nevető!
Te szűzi szívvel szerető!
Te mindig engem pártoló!
Te soha el nem pártoló!
Vigasztaló és ápoló!
Te jó, te hű, te jó!
Mivel telnek napjaid?
Tán öntözöd virágaid.
Tán nyűtt ruhákat foltozol
És éjjelente sikoltozol.
Az éjbe lép a sikolyod
S reggelre elszáll mosolyod
És elboronganak szelid,
Bánatos, szép szemöldeid.
A hajad mint az őszi est,
Amit a hold ezüstre fest.
A lépted zeng mint a zene,
Mintha a padló csengene.
Ha küzködök, ha vétkezem:
Mért nem vagyok most is veled
Lázas, nyöszörgő kisdeded?
Fejem öledbe hajtanám,
Fehér kezed omolna rám
És mondanám mint hajdanán
Anyám, anyám! Anyám, anyám!
1933.
Ó álmaim őrangyala!
Te könnyes szemmel nevető!
Te szűzi szívvel szerető!
Te mindig engem pártoló!
Te soha el nem pártoló!
Vigasztaló és ápoló!
Te jó, te hű, te jó!
Mivel telnek napjaid?
Tán öntözöd virágaid.
Tán nyűtt ruhákat foltozol
És éjjelente sikoltozol.
Az éjbe lép a sikolyod
S reggelre elszáll mosolyod
És elboronganak szelid,
Bánatos, szép szemöldeid.
A hajad mint az őszi est,
Amit a hold ezüstre fest.
A lépted zeng mint a zene,
Mintha a padló csengene.
Ha küzködök, ha vétkezem:
Mért nem vagyok most is veled
Lázas, nyöszörgő kisdeded?
Fejem öledbe hajtanám,
Fehér kezed omolna rám
És mondanám mint hajdanán
Anyám, anyám! Anyám, anyám!
1933.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése