Szentimrei Jenő: Árpád földet szerez népének

(Munkácsy Mihály Honfoglalás)

Szentimrei Jenő: Árpád földet szerez népének

Parancsolta Árpád: Hadak induljanak,

Verecke szorosán átal haladjanak,

Kárpátok völgyein aláömöljenek,

Szőke Tisza partján uj tábort verjenek.

Akkor Szvatopluk volt az ur ez ország felett,

Kihez - ugy rendelte, követek menjenek.

Ajándékba néki, fehér mént vigyenek,

Mellyen arannyal vert legyen kantár, nyereg.

Szvatopluknak tetszett a fehér ló szörnyen,

"Mit kiván cserébe Árpád vezér tőle?"

"Földet, vizet, füvet", - szól a követ rája,

Országodból, melynek nincs a földön párja.

"No - felel Szvatopluk - szivesen, van bőven."

S földből, fűből, vizből adott elmenőben,

Ugy egy jó maroknyit, s kacagott magában:

"Ejnye, milyen furcsa Árpád kivánsága!"

Bezzeg alábbhagyott másnapra jó kedve.

Sereggel jött Árpád, most már követelve:

"Mikor tőled földet, füvet, vizet kértem,

Tudhattad: ezalatt országodat értem!"

Ady Endre : Szent Lélek karavánja

Ady Endre : Szent Lélek karavánja

Egy Szent Lélek nevű kereskedő

Egykor sürgős, nagy rendelést adott.

Jövünk száz sarkából a világnak

Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog.

Tevékkel vágtuk át a Szaharát,

Drága portékánk részben megavult.

De Szent Lélek már ezt így kivánta:

Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult.

Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk:

Igemálhákkal rakott az agyunk.

Miként igérted, vedd át az árut,

Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk.

Oh, mi, szegény, szomoru kupecek,

Eszmék vivői, büszke Szolonok.

Krőzusok élnek víg dőzsöléssel

S a mi kincsünk és sorsunk: a homok.

Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves.

Hazudtak minden Pünkösd hajnalán.

Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra

Rászolgált immár ez a karaván.

Becsületes, részeg, okos fejünk

Mindig másért fáj. Megejti a Szó

S úgy futunk el ön-boldogságunknál,

Mint szép tájnál bamba kéjutazó.

Elherdáljuk a vérünk és inunk,

Minket kezdettől jégeső mosott,

Földet szereznek, bankót csinálnak

Sok ezer év óta az okosok.

Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván,

Éppen elég volt az eszme-evés.

Viharverten és sakáltépetten

Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés.

Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit

Ez a bús, bolond, ingyen-szerelem.

Ím, megérkeztünk s véres árnyékok

Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen.

József Attila : Pünkösd előtt

József Attila : Pünkösd előtt

Szent, éhes lelkem, pünkösd ünnepére,

Mint jóllakott tuzok, magadba hullva

Feledd, hogy büszke, forró szárnyadat

Cibálja, tépi vének irigy ujja.

Hiszen tudod már mi a Végtelenség:

A Végtelenség az a magyar bánat

S hiába vergődsz haló hattyuként,

Szomorubb lélek búsul majd utánad.

Ha idejöttél, tündökölj s dalolj csak,

E végtelen vizen büszkébben usszál

S csudáljanak, hogy méltóbban repül

Zilált szárnyad az égi Sziriusznál.

Szent vagy s ha mégis lenyilaz az Éhség,

Mint vadludat rozsdás vessző találja,

Ne sírj, dalold el híres éneked,

Hogy nyögve várjanak ujabb csodára!

1923. máj. 18.