Ha szívünk lánggal ég, Be szép az éj homálya! Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya!

Moliére

francia drámaíró és színész

1622. január 15. — 1673. február 17.

Ami engem illet, ezt a szenvedélyt magam is az élet legkívánatosabb dolgának tartom; és ahhoz, hogy boldogan éljünk, szeretnünk kell; s azt is hiszem: minden élvezet sápadt, ha egy kis szerelem nem keveredik belé.

Ha szívünk lánggal ég,

Be szép az éj homálya!

Az Éj - mindnyájunk szíve-vágya!

Titkolózni bizony a szerelem szeret,

S ha sok az akadály, hát annál édesebb,

S egy csepp társalkodás azzal, kit szíved áhít,

Épp azért, mert tilos, csodálatosra válik.

Én híve vagyok a szelídebb bölcsességnek,

és nem kedvelem azt a vad erkölcsiséget,

melynek fog és köröm legelső fegyvere

és embertársait azzal leplezi le.

A bölcsesség kora nem rendelésre jő, s a vén agy éppúgy meghibbanhat, akár a fiatal.

Ha hiába remélünk,

Nemcsak megcsalt szivünk - szenved a büszkeségünk,

És legfőbb gondja, hogy kárpótolja magát,

Ha nem is sikerül, színleljük legalább,

Különben pipogyák s gyávák vagyunk - olyan nagy

Hiba szeretni azt, aki bennünket elhagy.

Szerelmet ébreszteni a férfiban, ez minden nő legfőbb célja.

Bizony, a hamis gyanu árnya

Nagyon gyakran a jót is rosszra magyarázza.

Tudom, vágyainak nem lehet ura senki,

S a szerelem önként kíván csak megszületni.

Mindenki barátja nem barátom nekem.

Légy őszinte és csak a becsületre adj,

Ne mondj ki szót, mely nem a szívből fakad.

Az ébredő vonzalom bizony mindig elmondhatatlan gyönyörűséggel van tele, és a szerelem minden boldogsága a változásban van.

Az ember csak beszél, de nem mindig cselekszik,

Gyakran hosszú az út a szándéktól a tettig.

Be furcsa látni, hogy emberfia, ahány,

Mind mily vakon rohan a hóbortja után!